Citromlével tálalt mellek

2017. április 24. 10:51

Jusztné Vincze Szabina
Mandiner.család

A szoptatás ideális esetben szép lassan tűnik el az anya-gyermek kapcsolatból, nem egy huszárvágással, és az elválasztódás a két főszereplő egymáshoz alkalmazkodó igényei mentén történik.

Sokszor olvastam arról a módszerről, hogy úgy javasolt befejezni a szoptatást, hogy valamilyen, a gyermek számára rossz ízű dologgal kenik be az anyák a mellbimbójukat, hogy a gyerek undorodjon tőle. A másik bevett ajánlás, hogy „beteg a cici”, ragasszák le ragtapasszal, így a gyerek nem fér hozzá.

Hogy mi a baj ezzel? A szoptatás ideális esetben szép lassan tűnik el az anya-gyermek kapcsolatból, nem egy huszárvágással, és az elválasztódás a két főszereplő egymáshoz alkalmazkodó igényei mentén történik. A mellékszereplők a történetben a közvetlen környezet, az apa, nagyszülők, védőnő, orvos, barátnők stb., tágabban a társadalmi szokások, amik szintén befolyással bírnak a szoptatás idejére, hosszára, mikéntjére. Fontos lenne megérteni és elfogadni, sőt támogatni, hogy elsősorban a főszereplők, az anya és a gyermek igényei a meghatározóak, s hogy a szoptatás nem csupán az életben maradás (evés, ivás) szempontjából, hanem a kötődés , megnyugvás és intimitás megélése és erősítése miatt is fontosak (mindez természetesen megélhető szoptatás nélkül, tápszeres táplálás esetén is). Mindezek nyomán sejthető, hogy a citrom, torma, erős paprika és társaik miért nem szerencsés választások.

A probléma alapvetően ugyanaz, mint amikor a gyerek húzza az anya haját, ezért a hosszú, szépséges hajkoronákat levágatják vagy szenvednek a helyzettől, hiszen fáj, kellemetlen, bosszantó. Nem érti még a gyerek – mondják. Persze, hiába mondanak szép, kerek mondatokat, foglalják költői képekbe vagy kifejező – a gyereknek vicces, mert szokatlan – fintorokba. De ha finoman kiszedik a gyerek kezéből a tincseket, ha türelmesen, újra és újra elveszik, arrébb teszik a hajukat, lesz eredménye.

A szoptatás elhagyása is apránként, türelemmel történik. Anya-gyermek párosa válogatja, hogy mikor és milyen ütemben - mindkettőben óriási különbségek lehetnek! Előfordul, hogy a két főszereplő nem ugyanakkor tart ugyanott az elengedésben, ezt elfogadni is türelemmel lehet csak. A gyerek is érzi, hogy az anya már elhúzódik, az anyának sem kell minden sírásnál szoptatással vigasztalnia, a gyerek egyre inkább az ölelésbe is belesimulva, simogatva is megnyugszik, változnak a kapcsolatban mindketten, s így a kapcsolatuk is változik. Ez egy természetes folyamat, amit ugyanakkor szabad az anyának kezdeményeznie, például a fenti módon, s fokozatosan haladva tovább.

Nem kell és nem szabad áldozatnak lenni a babával, gyerekkel szemben, kitartani addig, míg már a cérna szakad, viszont kell és szabad tanítani! Úgy, hogy mutatjuk (és nemcsak mondjuk!), amit szeretnénk, durvaság nélkül, türelmesen, ugyanakkor határozottan. 

A bejegyzés trackback címe: http://www.csalad.mandiner.hu/trackback/29934

Partnereink: